<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar.g?targetBlogID\x3d1422577895894637477\x26blogName\x3dMy+Secret+Diary\x26publishMode\x3dPUBLISH_MODE_BLOGSPOT\x26navbarType\x3dBLACK\x26layoutType\x3dCLASSIC\x26searchRoot\x3dhttps://valtozasszale.blogspot.com/search\x26blogLocale\x3dhu\x26v\x3d2\x26homepageUrl\x3dhttp://valtozasszale.blogspot.com/\x26vt\x3d-7681509047398325672', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>
konichiwa~

SZIASZTOK! A BLOGOM AZ ÉLETEMET MUTATJA BE, HOGY MILYENEK A MINDENNAPJAIM, AZ ÉLMÉNYEIM ÉS,HOGY AZ ÁTLAGOS EMBEREK ÉLETE IS SZÉP :) - CHUU: REI-CHAN^^

: Hungary, Ecseg .
+ follow | Email | twitter

Friends:

chitchat:



recent update :
Vigyázat, melankólia! :(
written on 2015. október 20., kedd @ 12:54 ?

Figyelem! Ha éppen jó a kedved, akkor nem olvasd tovább!!!

Szánalmas vagyok, ...
mert nem merek odamenni vkihez beszélgetni.

mert nem merek ráÍRni, vkire, hogy beszélgessek vele.

mert csak egy emberrel írtam rendsze, de már vele se, mert utálja a fészt.

mert olyanokárt csapok hisztit, ami gyerekes éa csak arra jó, h a másikat idegesítsem vele és még értelme sincs.

mert eltaszítom magamtól az embereket, aztán meg sír a szám, h nekem nincsenek barátaim, itt, mellettem, a közvetlen közelemben.

mert nem mozdulok ki itthonról.

Szánalmas!!!

(Bocsi mondenkinek, de ez már kikívánkozott. :( )

0 comment[s] | back to top



Első hét! :)
written on 2015. szeptember 3., csütörtök @ 8:36 ?

Hát sziasztok!

Most elég gyorsan hoztam újabb bejegyzést. Ennek több oka is van. de csak szépen sorban. Előre megjegyzem, nem hiszem, hogy túl hosszú lesz. ^^"
Lássuk csak: 
1; Hétfőn visszavittük öcsémet a kollégiumban így szabad rab ettem. Noha az iskola betölti most már a hétköznapjaim nagy részét, a kisebbiket élvezhetem vértestvérem nélkül. Nyár utolsó hetében már nagyon kiakasztó volt számomra az örökös "Kis király" viselkedése, nem beszélve arról, hogy egy aprócska kérdést sem tehettem fel irányába, mivel azonnal lecsittelt amint pár hang elhagytam számat. De szerintem róla ennyi elég is.
2; Kedd egy fájó nap volt életemben. Noha én vagyok ezen a földön szerintem az egyetlen aki várta a tanévkezdést és örült a régen látott arcoknak, ugyan ott egytől örökre el kellet búcsúznom. Hiába, hogy nem én voltam barátnőm mamájának a kedvence és néha én sem szívleltem a szavait, melyeket irányomba intézett mikor nem voltam ott, attól még szerettem hiszem egész kicsi korom óta ismertem és láttam. Mikor a negyven fokban, virágcsokorral a kezemben lassan közeledtem a temető felé, éreztem, hogy remegek. És ezt nem a magas emelkedő tette, hiába vettem elég szaporán a levegőt, hanem az, hogy tisztába voltam a tudatával annak, hogy sírni fogok, amivel nem is volt baj, csak nem akartam, hogy mindenki hallja ahogy szépen kitör belőlem, egy hangos "pityergés". Volt, hogy az urna látványa, barátnőm nővérének könnyes szeme csalta elő a könnyeket, de ami a legtöbbször át futott az agyamon, az az, hogy mamám is abban a korban van, amikor bármelyik pillanatban elveszíthetem. Egyszerűen nem karok ott ülni ahol a gyászoló családtagok ülnek. Pedig tudom, hogy fok. És egy rossz unoka vagyok! Nem akarom elveszíteni, de hiába hogy gy fedél alatt élünk, szinte felé se nézek, nem is beszélek vele, mert olyan természetes, hogy itt van velem, hogy elfeledkezem róla. Visszatérve, a temetés végén, mikor a részvétemet már kinyilvánítottam és barátnőmmel indultunk kifelé a kapunk nem bírtam ki, hogy hangot adjak fájdalmamnak, amit akkor éreztem. Oda jött hozzám és vállába temetve fejemet kiengedtem. Egy ideje nem beszélek már vele pár dolog miatt, de akkor jól esett és éreztem hogy ő is sírt.
3; Csak hogy ne legyünk ilyen búsak, múlt pénteken vettem új szemüveget, melyet tegnap meg is kaptam és ma már fel is vettem suliba kontaktlencse helyett! *-* Igaz, hogy a keret magában többe került majd 5000Ft-tal mint amennyit én az EGÉSZRE szántam, de még úgy is ki tudtam volna fizetni, viszont apáék állták belőle 10.000Ft-ot így ami meg maradt nekem 10.000 az megy az ŐsziConra. 

 Ez a negyedik szemüvegem, de ez is volt a legdrágább! A második helyezett a második volt, aminek a kerete annyiba került mint a harmadik szemüvegem egésze. ^^"  Igaz csak azért volt olyan drága, mert 6db Swarovski kristály díszítette a szárát, melyből 4-et el is vesztettem! 
4; Nos... az iskola nem tartogatott számomra semmi újat, vagy izgalmasat -mint mindig. Van új tesi és matek tanárom, ezúttal állandó, mert tavaly rengeted tanárom volt. Matekból pl. 4!!! De idén rendes tanári gárda van + egy pár óraadó. És ez rekord, mert a suliban alig tanul 110 diák. Hát igen, kis iskola vagyunk, de valahogy sokkal, jobb így mint 500 fővel. Bár az idei AJKP-sok (Arany János tehetség gondozó program, hátrányos helyzetű gyerekeknek) és 9.-esek nem semmik. Körülbelül elhiszik, hogy ők a Janik mert már középiskolába járnak. Nem mintha mi nem hittük volna. :') Teszik magukat a semmire, ami valljuk be, hogy elég idegesítő tud lenni. Viszont van pozitívum is. Például, hogy az öltözőket kifestik, Nyílászáró csere lesz. A tornaterem napsütötte oldalán a fal 1/3-a üvegtégla, amit úgy szint kicserélnek hatalmas ablakokra, illetve szigetelik és kifestik az iskolát kívülről. Nagyon örülök neki, de egy belső tatarozás is ráférne. ^^"  Meg egy jobb takarító személyzet! -.-" De egész jó órarendre számítok, még akkor is ha lesz 8 órám. 
De nem is untatlak titeket tovább. Legyetek jók és sok sikert mindenkinek erre a tanévre! <3 

U.i.: Remélem nem baj hogy leírtam, mit történt játszódott le bennem a temetésen és egy kicsit beszéltem róla. (Ezt Tőled is kérdem Cicám!) 

0 comment[s] | back to top



Egy rossz Blogger!
written on 2015. augusztus 21., péntek @ 14:49 ?

Na hali mindenkinek! :)

Be kell valljam nem vagyok a blogolók gyöngyszeme, sőt... éppen az ellenkezője. ^^"
Nos... Január óta nagyon sok minden történt, de csak a lényegesebbeket említem meg! ;)
1. Áprilisban véget ért a "kapcsolatom". Ami ezt illeti, örülök is neki. Így visszagondolva, elég nagy hülye voltam, hogy bele mentem. Az még hagyján, hogy csak a lábam közti lyuka ment az egész, de mellég egy igazi taplós paraszt volt és akkor még szépen fogalmaztam. A megjelenése MINDIG munka után volt, vagy ha nem akkor nem adott annyit magára, hogy legalább egy kicsit jobban nézzen ki mikor eljön hozzám, de a trágár szavakat is beleszórta minden mondatába. És ha ez nem lett volna elég, három héti felém se nézett. Igaz h voltak olyan alkalmak mikor én mondtam nemet, de két hét után ne fogok haptákban állni és ugrani, mert aznap kitalált valamit. De szerintem elég is ennyi belőle. Még mindig elfog a düh és a nevetés ha beszélek róla, vagy csak rágondolok.
2. TavasziCon! *-*
Ez volt a szerkóm! Ultront csak a kalapács miatt hagytam rajta. Apukám készítette nekem! ^^ ♥ A hegesztő szemüveg és a kis "oldal"táska régiségnek számít mert mindkettő még rendszerváltás előtti.  Az árakat hagyjuk mert még most is ki tud kerekedni a szeme tőle. O.o De nagyon jó volt és még egy videóba is belekerültem. :3 Nap végére a lábam vízhólyagos lett a cipőtől és menni alig tudtam, már Pesten és még egy 3-4 km várt rám, hogy Meloddynál pihenhessek. A Con előtt mamám mondta h minek cipelem az a nehéz vackot magammal, mire a válaszom mindig az volt, hogy: Megvédeni magamat! Igaz hogy az esti sétán megijedtek tőlem mikor sétáltunk haza, de még Pesten a metró ellenőrök sem szóltak vissza mikor a "Nem veszélyes?" kérdésre azzal válaszoltam, hogy: Pont azért van nálam. Összességében jó nap volt, leszámítva a hisztimet, ami az előző pontban említett személy miatt még egy párszor megtörtént a Cont leszámítva is. 
3. NYÁRI SZÜNET! ugye, mint mindenhol, nálunk is kitört de a 2014/2015-ös tanév vége is érdekes volt. Májusban szedtem össze egy csomó jegyet ami felfelé kerekítette az átlagaimat, anélkül, hogy különösen megerőltettem volna magam. De ez vissza is ütött! Júniusban jöttek olyan jegyek amik miatt lefelé tartottam. Példa rá a kémia. Ha azt az utolsó dogát nem írtuk volna meg, é nem lett volna karó akkor meg lett volna a 4. De mit ad Isten? Kitolás nem? A továbbtanulás szempontjából jobb lett volna a jobb jegy. De persze drága osztályfőnököm, akit ölelek, imádok, csókolok, megadta a 4-est magyarból még úgy is, hogy az átlagom erősen 3-as volt. ♥ Sokan nem szeretik az osztályban, de én eddig is szerettem és ezek után meg pláne.
4. Új haj, nuku fogszabályzó! Bizony! Levágattam a hajam és levették a fogszabályzóm 3 és fél év után. Ideje volt nem? Szokták mondani: Ha egy nő megváltoztatja a haját, akkor az életében is nagy változás történik. Nem  ez az első alkalom, hogy ez megtörténik velem! Én hiszek ennek a mondásnak! 
5. Anya lediplomázott! Röhögve megcsinálta Nemzetit, hiszen eddig is ebben dolgozott és fog is a jövőben. Mindez csak azért kellet, hogy a fizetése 50.000-rel (!!!!!) ugorjon feljebb! De magam az ünnepség halál unalom volt. Végig kellet ülnöm azt, hogy 400 lediplomázottnak kiadják a diplomát... egyesével... felszólítva... Arról nem is beszélek hogy az nap volt a NyáriCon. 
6. NyáriCon! Hát... mit mondjak... eddig ez volt e leggyengébb Conom. Részben, mert csak délután érkeztem, részben meg hogy nem is csináltunk nagyon semmit, és a CP-m se volt fullos. Pedig Aput megszenvedtettem a pisztolyokkal, amiket csinált nekem. De nem baj! Majd az Őszin, ha minden jól megy. Nem is tudom mit írjak erről a Conról. Talán az egyik legjobb pillanata az volt, mikor a biztonsági ő addig lesett minket -barátnőimet- míg ki nem vetté lábukat a kis medencéből (?) Ó... aznap megint Meloddy volt az elszállásolóm, mint mindig a Conok után és most Kou drága is csatlakozott akkor hozzánk! *-* 
7. Balaton! 3 napra leugrottunk a Magyar-tengerhez, édesapám haverjához. Javarészt aludtam. Fürödni kb. naponta 2x1óra. De mint tavaly, idén is vettem a fáradságot, felkeltem hajnal 3-kor, kiültem a stégre, idén rendes fényképező géppel, és vártam azt a csodálatos napfelkeltét, aminek múlt évben is részese lehettem. 
8. Munka! Két hetet dolgoztam a helyi pékségben 500Ft/órás munkabérben. Fárasztó volt ugyan, de megérte. Szemüvegre gyűjtöttem, mert még a nyár elején az optikusom mondta h le kéne cserélni a szemüvegem mert nagyon el van deformálódva és csak ártana mint sem használna. Csakhogy maga a szemüveg amit kinéztem magamnak majd 5000-rel többe kerül, mint, amennyit rászántam volna az EGÉSZRE! ^^" De egy kis hoszteszkedéssel meg van az összeg rá... csak a parókámra nincs amit szerettem volna venni. De mivel szeptember nem csak az iskolakezdés nálam, hanem szülinap+névnap, Így ezt kérem majd anyuéktól, ha már telefont nem tudnak venni nekem. (Csak azért akartak nekem telefont venni mert 18 leszek. Én még kibírom ezzel egy darabig, legfeljebb a földhöz vágom néha.)

Ennyi minden történt velem, ami említésre méltó és nagyobb dolog. Nem sok, tudom, de nincs valami izgalmas életem. Remélem, hamarosan e megint erőm, és megmutatom nektek az új szemüvegem! ^^addig is... keresettek meg a TavasziConos videóban! ;)


Oyasumi!!! ^^

0 comment[s] | back to top



Érezted?
written on 2015. január 10., szombat @ 12:42 ?

Érezted az, mikor minden napod ugyan olyan és semmi, nincs ami egy kicsit is feldobná? Egy találka, egy vicces pillanat, egy üzent attól, akit szeretsz vagy pusztán egy ölelés a legjobb barátodtól. Ez akkor a legrosszabb mikor egy fantasztikus szünet után mégy vissza az iskolában azzal a tudattal, hogy egész szabadságod alatt egy szót sem tanultál s már csak két hét van a félévig. Elkezdesz tanulni, hogy mentsed, ami menthető. Meglegyen a hármas mindenből minimum, vagy a kettes hogy el tudj menni, bulizni. Mikor akad egy lehetőséged arra, hogy végre kikapcsolódj a szombati suli előtt, rájössz, hogy egyedül vagy, mert ha a párod nem tud jönni, akkor ki sem hívnak és következő nap mikor megint mehetnéked van, akkor a másik fél nem megy ki.

Érezted azt, hogy a sok buszút kikészít? Felkelsz reggel hat előtt és valamikor késő délután érsz haza, ami lehet, hogy az estébe nyúlik egy-két nap. Ilyenkor már erőd sincs ahhoz, hogy nekiülj tanulni, vagy ha mégis akkor tuti, hogy nem lesz időd magadra és a következő nap nagyon fárad, leszel. Ez egyre csak gyűlik, és gyűlik még végül az előbb említett időszakban egy sírás formájában jön ki rajtad és ne csak otthon, hanem az osztályodban ahol akadnak olyan személye, akik vagy azért poénodnak, mert fel akarnak vidítani vagy pedig azért, hogy egy jót szórakozzanak a szenvedéseden.

Érezted azt, hogy az anyai, apai ölelés már nem elég arra, hogy feltöltődj egy kicsit és úgy erőt kapj folytatni az abbahagyott munkát? Csak két személy tudná neked ezt megadni, de ők messze vannak tőled és 100% hogy nem is találkozol velük. Hiányoznak, de nem tudsz választani, hogy melyikkel lennél szívesebben. A legjobb barátnőddel vagy a szerelmeddel.

Érezted azt, hogy az a személy, akit lassan 13 éve ismersz nincs veled. Aki mindent tud rólad és egyetlen mozdulatával, megnyilvánulásával fel tud vidítani még akkor is mikor a bánatod a legnagyobb és könnyeidtől nem látsz semmit. Akivel egy hangon pendültök és ugyan azt a zenét akartátok megmutatni egymásnak. Aki őszintén megmondja neked, ha valamit elbaszál. Akinek mindent elmondhatsz, még ha ciki is. Aki olyanokat tud, amit a családod sem.

Érezted azt, hogy egy jól sikerült szilveszter után egy hétig nem láttad kedvesed és a hiánya már akkora hogy a tőle kapott plüss nem elég? Mikor meglátod, a nyakába ugrasz olyan erővel hogy a gravitáció majdnem a földre ragaszt titeket. Mikor egy hosszú ölelés után égő csókot váltotok egymással. És nem számít, hogy hideg van, mert érte kibírod. Még akkor is, ha egy benti papucs és csak egy vékony zokni van a lábadon és lábujjaid szétfagynak, de csak mosolyogsz, mert láthatod.

Érezted azt, hogy van egy testvéred, akivel mindig kivételeznek és te csak a második vagy? Ő az első és mikor téged dicsérnek akkor az első gondolatod: „Ez az!” . Mikor egyedül méz valahova akkor magadnak kell megcsinálnod a szendvicseidet, összeszedned a cuccodat és egyéb apróság, de mikor már ő is meg veled akkor fel van valaki, hogy segítsen neki felvenni a kabátot és a táskát a hátára. Azért kel fel hogy megcsinálja az aznapi kajáját és a tiedet is csak azért csinálja meg, mert éppen elő van szedve hozzá a cucc. Mikor minden róla szól. Még akkor is mikor távol voltál otthonról pár napig és az autóban is róla áradoznak, tőled pedig meg sem kérdik, hogy: „Milyen volt?”. Ő ülhet a gépnél és játszhat, te neked meg ki kell takarítani a folyosót, miután hazahívtak a barátaid mellől.

Én mindet éreztem már! És mindet nagyjából egy hét alatt. Vége a szünetnek és minden a nyakamba zúdult. Sírtam a semmin nagyjából ötször a héten és maradtam egyedül mikor kellet volna valaki, akinek elmondhatom minden bajomat. Anya és apa ölelése nem volt elég ahhoz, hogy folytassam a tanulást, de mégis így tettem, mert kellet a jobb jegy. Korán kelek, későn érek haza és az energiám ilyenkor már elfogy, de előveszem a könyvet és szívom magamba a tudást, hogy jövő héten együtt legyek vele, mert akkor lesz az egy hónapod fordulótok. De közben sajnálom azt, hogy most nem lehetek a Legjobb Barátnőmmel, mert: „Tanulnod kell, nem mehetsz!”. A másik LB-m meg nem hajlandó semmit közölni velem, és ha kérdezem, akkor is csak a pár szót kapok. Semmi szmájli, holott mindig ír.

MIÉRT ÉN MARADOK EGYEDÜL MINDIG?

0 comment[s] | back to top



Gome!
written on 2014. augusztus 17., vasárnap @ 13:07 ?

Na, sziasztok!
Tudom régen nem írtam nektek, de most talán bepótolom. Nos, Zamárdi óta, ami igazán említésre méltó az csak Akane barátnőm meglátogatás és a tegnapi „vicces, de lehetett volna jobb is, ha máskén döntök” estém xD, valamint ez az egy hét. De kezdjük sorban. ^^
Tehát mint írtam Akanénál töltöttem kemény két napot. Sajnos többet nem bírtam, mert ha előbb megyek, akkor este egyedül (?) lettem volna, ha pedig egy nappal tovább vagyok, akkor meg nem találkozom vele csak egy órát, mert úgy ment volna buszom.Tehát két nap, de én ennek is örültem. Beszélgettünk, Videót néztünk, zenét hallgattunk, lementünk a boltba és ökörködtünk. :D A legviccesebb talán az volt mikor az orrom előtt megy el a busz. ^^” De hazajutottam egy pesti busszal és apa ismerőse által. Jó tudom nem egy nagy beszámoló róla de már nem nagyon emlékszem. Csak azt tudom h jó volt.

Következett ez a hét amit örülök h túléltem. Bébiszittert játszottam három unokatesómmal. Igazából a legkisebb, aki három éves, lekötötte minden figyelmem. Konkrétan az anyját játszottam :P De nem baj, mert élveztem. De be kell, valljam az utolsó napokat már alig bírtam, mert például mikor este elkezdtem megetetni a gyereket jött unokahúgom, aki úgy szint enni akarta és akkor elő kellet volna szednem mindent és megmelegíteni közben a kisgyereket etetni. Szóval sok volt. De legalább le lettem anyázva. xD De komolyan. Rám mondta Bubuka hogy anya. Voltunk velük sétálni, amiből az első úgy zajlott, hogy: Bubuka a piros motorján, kislány tolós biciklin, Davidem kemping biciklin, öcsém gördeszkával, Apa meg én gyalog, vagyis futottunk. xD De ezen kívül még ellátogattunk a gáthoz, ami nem rég épül, és a Kozárdi tóhoz, ami egyes pesti, okos tojás, TANÁR szerint bányató, aminek van gátja. Teljesen logikus mikor a nagyapám is eljárt bányászni. xD De mindegy is, mert még rengeteg mindent tudnék mesélni.

Ezt követte a „Vicces, de lehetett volna jobb is” esten. Na, már most az egész úgy kezdődött, hogy egy jegyes pár nem akar nagy 100 akárhány fős esküvőt szervezni, hanem csak egy szűk családi köröset. De hogy a haverok se legyenek kihagyva így rendeztek egy Bogrács Party-t. Nagyon jó volt és még azt is megélhettem, hogy az a gyerek, aki egyáltalán nem a szívem csücske – de nevezzük csak Zöld Íjásznak xD – Kiszolgál és… FUCK YEAH! xD De ott kelet hagynom ezt a társaságot, mert a falunkban lévő presszóban bulit csináltak, ami általában jó szokott lenni. Félreértés ne essék. Nem vagyok egy partiribanc mert nem szeretek diszkókba járni, sőt életemben csak egyben voltam s akkor is ki volt bérelve egy fantasztikus ZUMBA PARTY-ra. Szóval SOHA nem voltam még ilyen szórakozó helyen. Egyrészt mert hülyeség, (szerintem) másrészt meg nem is érdekel. De visszatérve… haza menetem, készülődtem és Shika-channal el is indultunk a presszóba ahol életem legrosszabb bulija várt. A zenét nem azt csinálta, aki szokták. Élő zene szokott lenni, egy szintetizátorossal és egy dobossal, de most laptopról ment az egész. L Össz-vissz voltunk vagy húszan. De… Legalább kilencen táncoltunk. Abból Shika, én, volt osztálytársam és annak a sógornője. Az érdekes az volt h volt két részeg, akik állandóan egyikünkkel akart táncolni. Mi meg nem hagytuk és ezen a „zeneadó” jót nevetett. Oly annyira, h videóra is vette. -.-” De úgy ennyi.
Még valami? Ja, igen. Anyukám megtartotta a régi szülői házat a szomszéd faluban és azt szoktuk kiadni. Na, már most azt hittük h port fogunk csak törölni az üres házban, de nem. A mikrót pl. belülről narancssárga zsírpettyek tarkították, míg a tepsikről kajamaradékokat kapart le anyukám. O.O Durva. Tehát a héten takarítottam. ^^”
Szóval ennyi volt ez alatt a hosszú idő alatt, amíg távol voltam. Drága Akane barátnőm is kitért rá, - de szerintem én egy másik bejegyzést fogok szánni neki – hogy megyünk az őszi Conra. *-* Már alig várom. ^^ Már meg van tervezve a ruha és azt mondom h 60%-ban kész. Már csak az egyéb apróságok hiányoznak. :P De erről majd később.
Holnap jön a nagy iskola bevásárlás, amit már alig várok. Imádok füzeteket venni. *-* Nem tudom miért. xD De nem mellesleg már várom is a sulit. Igen VÁTOM A SULIT! Unatkozom itthon és már hiányoznak a teák, amiket minden nap csinál nekem anya :3 meg egyéb apróságok. Szóval, ja… SULIA AKARO MENNI! De most inkább pihenni, szóval:

Sziasztok! :D 

0 comment[s] | back to top



Visszatérés! ;)
written on 2014. július 25., péntek @ 9:12 ?

Halihó! :D
Nem szabadultok tőlem szóval I'm here! :D 1hetes távollét után végre itt vagyok megint nektek. Örültök? ^^
A Balatonon nagyon jó volt és még babázhattam is. :3 Igaz a szemem meg néhány vércseppem majdnem ott maradt pár foggal együtt, amit a gyerek majdnem kiszedett. ^^" Ettől függetlenül nagyon élveztem. De jobb lett volna ha Akane vagy Shika is velem vannak. :( De volt külön szobám az öcsémtől. *-* de hol is kezdjem?
1, nap: Megérkeztünk vmikor délután 15:30 körül és elfoglaltuk a szobánkat. Én, mint fő szerencsétlen azzal kezdtem az első fél órában, hogy a szúnyoghálót elrontottam. xD Ez le kell húzni, majd azt beakasztani a helyére, ha ezt nem teszed meg akkor a rugó visszahúzza. És mivel, hogy a tetején nem volt odacsavarozva a kerethez, ez úgy lerepült, hogy a rugó is tönkre ment benne és utána már nem húzta vissza magát. ^^" Ez az én formám. Egészen jó kis hely volt. A házhoz tartozik egy stég, ami félúton van a kis szabad strandtól. Nem kell itt nagy távokra gondolni. A stég kb. a szomszéd házzal van szembe. A strand pedig a szomszéd ház melleit étteremmel szemben. :D Az első fürdés egész kellemes volt. Azt hittem hidegebb a víz de nem. Pont jó volt. ÉS azt hiszem ennyi volt az első napom.
2, nap: Nem tudom... xD csak annyi jut eszembe, hogy este tettünk Apával, öcsémmel meg ismerősünk kisfiával egy jó hosszú sétát. Ha jól emlékszem, akkor 3 Km oda, 3 Km vissza. :P De csak ennyi jutott eszembe. Az hogy fürödtem délelőtt, délután már nem is mondom. Viszont azon az estén nem is aludtam semmit. :S
3, nap: Nos... az alváshiány miatt úgy döntöttem, hogy hajnal 02:50-kor kiültem a teraszon a hintaágyba. Talán egy órát ültem ott lepedőbe és a háttámla szivacsába csavargózva mikor úgy döntöttem, hogy kimegyek a stégre. Bevallom gyorsan visszajöttem szúnyogriasztóért, pulcsiért, a telefonomért, és pokrócért. ^^" Ez volt talán 03:50-kor. A nap csak 05:10-kor mutatta meg első sugarait. De amint láthatóvá vált a horizonton nem is sárga, vagy piros színekben pompázott, hanem az, az igazi pink. De annyira gyönyörű volt. *-* még ha csak egy 10 perc erejéig is. :) Kimentünk a nagy-strandra, ahova az előző nap kisétáltunk fagyiért. xD Ott pancsoltunk vagy egy félórát és már jöttünk is vissza. Öcsém még ott vett magának 3990Ft-ért óriás úszógumit. (Szerintem pénzkidobás. :P) Ezért érdemes volt kimenni. :P Estefelé a tulaj ismerősei is átjöttek. Én agy F@szt kaptam a nőtől. -.-” Szőke volt és szerintem nem csak a haja. De az ember az jópofa volt. Beszélgettünk velük és ennyi. Az kihagytam, hogy ezen a napon vettem Akanenak és Shikanak papucs alakú, I ♥ Balaton feliratú hűtő mágnest. :D
4, nap: Reggel pancsi! Már nagyon fújt a szél utolsó nap. De nekünk ez tetszett, ugyanis ilyenkor nagy hullámok vannak é asz új úszógumiban vagyon jó volt. :3 dobált minket a víz. *-* Aztán pakolás, búcsúzkodás és irány haza. Még Pesten bementünk az KIEA-ba ahol vettünk új szivacsa matracot a régi rugós helyett. :3 még meg kell szokni, de attól még jó. :D Imádok ott lenni. Imádom a lakberendezést. Már annyiszor elképzeltem a saját szobámat ha lenne hogy az hihetetlen. Csak kár hogy nincs. : ( De Anyáék felhozták az ötlete hogy a két nagyszobából, hármat kéne csinálni. Ez mind szép és jó, meg tervek is vannak (legalábbis nekem) de durván 2millió Ft áll az utunkba. : ( És ez tényleg csak nagyjából számoltuk össze. De vissza az eredeti témához. nem egyből mentünk fel az M3-ra, hanem egy kis mellékutcán kanyarodtunk fel. Nem tettűnk meg mégy egy fél, vagy mégy annyi Km-t, sem de már defektet kaptunk. :S Nem volt kellemes. Pláne hogy egy autó ránk is dudált. o.O DE amint ez megoldódott már száguldottunk is haza. :D
Tehát ez volt a hétvégém. Nagyon kellemes volt. Még szívesen mennék, de akkor már Akanét is vinném magammal. :D De majd talán jövőre. ;) Egy másik bejegyzést fogok szánni a hétköznapjaimra szóval majd azt is olvassátok el. ;)


Ez én fényképeztem. :3
Pápi!

0 comment[s] | back to top



5. és 6. nap!
written on 2014. július 17., csütörtök @ 14:49 ?

Mosi-Mosi! ^^
 Hát... mit mondhatnék? Tegnap elmentem dokihoz és adott egy kakukkfüves szirupot, ami irtózatosan rossz. xP A torkom még mindig fáj de a többi elmúlt. Ritkán vagyok beteg, de ha igen akkor mindig akkor talál meg mikor nem kéne. :(
 Na, de... a tegnap az... mi is történt tegnap? xD Annyira unalmasak és monotonok a napjaim, hogy nem tudom, hogy mi történik körülöttem.  xD Ja, igen! Shikaval tegnap elmentünk megcsinálni a képeket amiket akartunk volna. Volt rengeteg sok jó ötletünk. Egy baj volt. Nem vittünk magunkkal vizet és délután 5 óra volt. Na, már most ebben az időszakban rettentő hőség van így azelőtt kiszáradt a torkunk és vízért kiáltott, mielőtt kiértünk volna. Így az egész fényképezésből csak egy szép kép lett az álarcomról. :D Helyette videókat néztünk és zenét hallgattunk. :D
 Egy kérdés: Ti szerettek fotózni / fotózkodni? :D Én imádom fényképezni a természetet. Annyira szép és változatos. Nem tudom, hogy voltatok-e, egy éve volt egy "Nemzeti Parkjaink" c. kiállítás, ami járta az országot. Egyszerűen lélegzetelállító képek születtek. Az iskolával voltunk, kaptunk egy tesztlapot és az utolsó kérdés az az volt, hogy melyik a kedvenc épünk. Én nem bírtam választani, annyi sokgyönyörű kép volt kiállítva. Ti mit szerettek fotózni? Természetet? Várost? Régi épületeket/romokat? Barátnőm Shika, ezt a linket osztotta meg velem és Akaneval. Valami fantasztikus az a kép ami a zongora alatt van. Gyönyörű. *-* I LOVE PHOTO <3
 Ma: trollkodott velem az időjárás. xD De komolyan. Felkeltem szépen 10kor. Ettem és nekiálltam kitakarítani az autót. Egy idő után meguntam és bementem a házba pihenni. Addig lustálkodtam, míg ebéd nem lett. Ebéd után ismét egy félóra pihi és utána irány az autó. El is indultam, már oda volt készítve minden, egyszer végighúztam a rongyot a csomagtartó lámpáját és már le is szakadt az ég. xD Nem lenne vele gond, hogy még 2szer nem játssza el ezt velem.  Negyedik alkalommal már nem esett olyan erősen így az már nem érdekelt, de befejeztem a csomagtartó belsejét, és így az egész belsőtér, kötelező, 1 éves takarítását xD. Végül olyan mennyiségű száraz sarat porszívóztam ki, hogy annyi egy nedves földúton sincs. Szóval az amúgy max 2 órás (általában. Most is háromszor cseréltem vizet annyira koszos volt. És ez csak a belseje O.O) egy egész napos program lett. 
 Hát gyerekek, enni volt az ez a két nap. Holnap megyek a Balatonra, mint azt írtam az utolsó bejegyzésemben. Sajnos a gépemet nem vihetem, hiába van ott wifi. Ez azt jelenti, hogy nem hozok bejegyzést egészen hétfőig vagy keddig. Igaz, hogy hétfőn jövök haza, de nem tudom, hogy milyen kedvem lesz hozzá megríni. De fogok hozni beszámolót, ne féljetek. Bár látom előre, én csak egy bébi csősz leszek. Én leszek a legidősebb gyerek a magam 16 (lassan 17 *-*) évemmel. Szóval nem várok semmit tőle. De még csak nem is egy nagy strand lenne, csak egy kis 3m-es bejáró, és ahogy én utoljára láttam többségében csak taknyosok (ovisok, kisiskolások) vannak. Itt is unatkozni fogok, mint a legtöbb családi nyaraláson. :( Jó ez nem teljesen igaz. Az utolsó családi nyaralásom 3éve volt úgy szint a Balcsinál. Jó mi? Na de ennyit erről. Majd jelentkezem! ;)
Vigyázzatok magatokra! 
Ki hallotta már ezt a számot? *-* Én imádom! <3 

0 comment[s] | back to top






© 2012 - Layout created by Afeeqah.
Do you know ? Honesty is the best policy in life